Nem csodaszer, de a meglévő kezelés remek kiegészítője lehet a Bemer-terápia bizonyos idegrendszeri problémák vonatkozásában. Egyéntől és állapottól függően kisebb, nagyobb segítség lehet a páciensnek és családjának az eszköz például az SPD-vel élők esetében, ahogy ez velem és a gyerekemmel is történt.

Néhány évvel ezelőtt rájöttem, hogy valami nem stimmel a legkisebb gyerekemmel. Egyre agresszívabb pánikrohamai voltak, mindehhez még egyre kezelhetetlenebbé is vált, és láthatóan ő is szenvedett a helyzettől. Nem sokkal később egy pszichológus megállapította, hogy szenzoros, vagyis ingerkerülő, hivatalos nevén szenzoros integrációs zavara (SPD) van. Ez egy csomó korábbi dolgot átkeretezett: megértettem például, hogy mégsem hisztiroham, amit nemrég még annak hittünk.

Szenzoros integrációs zavar (SPD)

A szenzoros integrációs zavar (SPD), vagy egyszerűen csak a szenzorosság egy olyan állapot, melyben az agynak nehézségei vannak a testből és a környezetből származó ingerek felvételében és értelmezésében. A szenzorossággal élők érzékenyebbek lehetnek a hangokra, fényekre, szagokra, tapintásra és ízekre.

Az állapot egyénenként eltérő lehet. Néhány ember túlérzékeny, míg mások alulérzékenyek bizonyos ingerekre. Egy túlérzékeny személy számára például a ruhák anyaga kellemetlen lehet, vagy stresszt okozhat számára a zajos környezet.

A szenzorossággal élőknek segíthet a mindennapi rutin, a nyugodt környezet és az olyan speciális eszközök, mint például a zajcsökkentő fejhallgató használata. Fontos, hogy a környezetük megértő legyen, és támogassa az érintetteket.

A szenzorosság nem betegség, hanem állapot. Az életminőség javítása érdekében az SPD-vel élőknek meg kell találniuk az egyensúlyt az ingerek között, és elfogadniuk saját egyediségüket. Valahogy így történt ez a mi esetünkben is, amiben nagy segítségünkre volt a Bemer-terápia.

Miután megértettük, hogy mi történik vele, mi is elfogadtuk az állapotát, és az életünk fényévekkel jobb lett. Ráadásul mindez egy kezdőrúgás is volt ahhoz, hogy merre induljunk tovább. A megoldás az lett, ami nem sokkal korábban rajtam is segített: a Bemer.

Egy megfázás során kezdtük el nála alkalmazni a terápiát. A kezelés működött: nem elég, hogy átlendült a náthán, a terápia ráadásul érezhetően segített az alapvető problémáján is. Azóta már önálló vezérlőkészüléket is kapott a Bemerhez, ma pedig már saját magának indítja el az éjszakai programot a 12 éves gyerek.

Azóta már tudjuk: a Bemer nemcsak a hozzá hasonlóan SPD-vel élőknek tud segíteni, hanem ezen felül is létezik több olyan idegrendszeri probléma, aminek a kezelésében hatékony kiegészítés lehet a Bemer-terápia.

Ilyen például az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder), egy neurológiai veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, mely nemcsak a beteg, hanem családjának, iskolatársainak és egyéb közösségeinek is gyakran megnehezíti az életét.

Az ADHD-t gyakran figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarként emlegetik. A betegeknek nehézséget okozhat a koncentráció, a feladatok befejezése és a szervezés. Ugyanakkor hiperaktivitás is jelentkezhet, ami nyugtalanságot, folyamatos mozgást és impulzivitást eredményez.

A közhidelemmel ellentétben az ADHD nem csak gyerekeket érint. Felnőttkorban is megmaradhatnak az olyan tünetek, mint a figyelemzavar és a hiperaktivitás. Azonban a kezeléssel és a tudatossággal a felnőttek is teljesebb életet élhetnek.

Ha te is megkönnyítenéd SPD-s, ADHD-s vagy egyéb idegrendszeri problémával élő rokonod vagy ismerősöd életét, keress bizalommal!